Közút, mint nehéz örökség
- Részletek
- Forrás: Népszabadság - 2007. augusztus 29.
A nagymama a solymári Völgy utcát hagyta unokájára
Az ajándéknak általában örülni szokás. Legalábbis illik meglepődni, olykor meghatódni. Különösen igaz ez, ha valaki egy közutat kap ajándékba. E. Endrén azonban az öröm legkisebb jele sem fedezhető fel, pedig övé a solymári Völgy utca egy nagy része.
E. Endre egy szép tavaszi napon azt gondolta, hogy tréfás kedvében van a solymári önkormányzat, de legalábbis elvétette a címet. A helyhatóság ugyanis arról értesítette, hogy a meglévő 517 négyzetméternyi közútjához további 62 négyzetmétert ajándékoz területrendezés keretében. Lenne szíves befáradni és megkötni az erről szóló ajándékozási szerződést.
A férfinak mindaddig fogalma sem volt arról, hogy lett volna 517 négyzetméternyi közút-tulajdona, nemhogy ahhoz még kapna egy újabb szakaszt. Márpedig E. Endre nem él olyan fényes körülmények között, hogy mindegy volna neki, van-e sok közútja, vagy nincsen. Ezért gondolta, hogy utánajár az ő tulajdonának.
Mint kiderült, minden út a nagymamához vezet. Ő volt az eredeti tulajdonos. Ami nem azt jelenti, hogy tudott erről. Mert életében egy szót sem szólt az útról, s az a bizonyos Völgy utcai szakasz az örökségben sem szerepelt. E. Endre ügyvédjével, Pongrácz Krisztinával kiderítette: a földhivatali bejegyzés szerint a Völgy utca bizony a nagymama nevén van. 1963-ban földrendezés címén került a tulajdonába. Márpedig ha ez így van, újból kezdeményezni kell a hagyatéki eljárást, hogy az út hivatalosan is E. Endréé lehessen.
A 2006. november 29-i hagyatékátadó végzés szerint E. Endre a nagymamája után megörökölte a Budakörnyéki Földhivatalnál nyilvántartott 517 négyzetméter "saját használatú" utat. Így aztán több mint háromszázezer forint öröklési illetéket kellene fizetnie. Erre azonban képtelen. Az utat sem használni, sem hasznosítani nem tudja.
A Völgy utca két oldalán nagy értékű családi házak vannak. Ezek csak innen közelíthetők meg. E. Endre viszont nem a saját utcájában lakik. Így használni sem tudja azt. Ezért azt gondolta: felajánlja az önkormányzatnak, vegye meg tőle a nevén lévő útszakaszt, vagy fizessen a használatáért. A helyhatóság elzárkózott ettől.
Megfordult a fejében, hogy amíg nem fizet az önkormányzat, lezárja az utját. Ez azonban elvetette, mert nem vette volna magára, hogy 11 család miatta (ideig-óráig) nem tudja megközelíteni a házát, arról nem is beszélve, hogy hivatalosan birtokháborítást követne el. Ezért inkább pert indított a helyhatóság ellen. Azt kéri, hogy a bíróság kötelezze az önkormányzatot a 3,1 millió forint vételár megfizetésére, azaz az út kisajátítására. Továbbá, a helyhatóság 2002 júliusától visszamenően fizessen 957 ezer forint használati díjat. Amennyiben a bíróság a kisajátítást nem találná megalapozottnak, úgy a továbbiakban is a használati díj megfizetésére kötelezze az önkormányzatot. Mindaddig, amíg az a közutat használja.
Dr. Szente Kálmán, Solymár polgármestere érdeklődésünkre elmondta: a képviselő-testület, illetve az illetékes bizottság nem támogatta, hogy az önkormányzat megvásárolja a peresített útszakaszt. Úgy vélik, hogy feltehetően több évvel ezelőtti szakmai, adminisztrációs hiba folytán nem lett az út lejegyezve, ezért nincs nyoma a telekkönyvben. A polgári perben majd eldőlhet, hogy mindezért ki felel. A polgármester az ügygyel kapcsolatban bővebben nem kívánt nyilatkozni.
A helyzetet bonyolítja, hogy Pongrácz Krisztina ügyvédet a minap felkereste egy építész, akinek a megrendelői Solymáron, a Völgy utcában szeretnének építkezni. Az építészt az önkormányzat irányította az ügyvédnőhöz, mondván, az építési engedély kiadásához az út tulajdonosának aláírása kell. Amíg ezt nem szerzi be, nem adhatják ki az engedélyt. E. Endre nem ír alá. Ha rajta múlik, nem lesz építkezés. Előbb rendezze a helyzetet az önkormányzat.
Bánfai Tamara